Kérdése van?

+36-70-60-77-899

Fiatalon idősek otthonát vezetni – Riport

Manapság van igazán szükség az idősek ellátására. A szükség adta vagy családi hagyományt folytat, hogy ilyen fiatalon elkezdett vezetni egy otthont? Mégis miből jött az ötlet?

Fiatalon? Nézze, ebben a vállalkozásban kortalan az ember, hisz egy foglalkozáson kisgyerekként is és következetes felnőttként is viselkedek. Néha a jó férj, vagy a szülő szerepet várja el egy demenciát élvező lakó. Ugyanakkor az elvárás a hozzátartozók felé, egy erős, megbízható, empatikus vállalkozó szerepet igényel. Volt egy időszak, a válság alatt, hogy több kreatív vállalkozó keresett meg, hogy biztosan jó pénz van az idősotthonban és egy régi nem üzemelő hotel átalakításával befektetőként szerepet vállalna.

Majd, betekintést kért a munkánkba, hogyan is működik, milyen költségekkel jár. Bemutattam a szakterületeket és mikor beállítottam beszélgetni, foglalkozni a lakókkal, majd etetni, utána pelenka cserére vagy pedig egy fal mosásra, ágyazásra, mosásra, matrac cserére, akkor megváltozott a hangja, tekintete és az érdeklődése is csökkent. Mert rájött, ez több,mint egy hotel szolgáltatás és az uniós feltételeknek megfelelően magasabb a követelmény intézményes ellátásban, mint csak otthon a gyógyszer mellett várni a nyugdíjat és elücsörögni. Inkább maradt a befektetési oldalon,de már tudta ez egy szakma és ezt egy helyi jó főnővér nélkül és kapcsolatai nélkül nem megy.

Elhivatottságon felül a gyász, az elengedés érzése szükséges, mert keményen szembesülünk a halállal, a hozzátartozók könnyes szemeivel. Magunkban is dolgozunk, mert megszeretjük a kis öreget. Életutakkal, történetekkel leszünk gazdagabbak álltaluk. Így több a személyzeti igény, feltétel, minthogy egy sima hotel vállalkozásról beszélhetnénk.

Továbbá tudjuk, hogy egy vállalkozásban manapság már nem elég “csak” a befektetői oldalon lenni, dolgozni is kell benne, szerepet kell vállalni valamely területén. El kell tudni viselni igen sok méltányos és egyben méltatlan helyzetet is. Sokszor igenis le kell nyelni azt a bizonyos “büntetést”, “szidást”, ezzel tisztelve a lakót és hozzátartozókat egyaránt. Azért a gyerekeknek sem kell tudnia mindenről, meg kell tartani a tiszteletet minden esetben. Minden otthonban vannak ilyen belső dolgok, ami nem publikus, mert ekkor már csak szeretni kell a Mamát, a kín maradjon meg házon belül.

Ugyanakkor a temetésen a hozzátartozótól is búcsút veszünk, mert ez az üzlet nem olyan franchise rendszerű. A hangulat sokrétű itt is a hozzátartozó felé, mint a gyerek-szülő, valamint házastárs elvárás az ápolt lakó életében. Ki miért keresett meg minket és milyen elvárásai vannak és a lehetőség a szándékkal összeegyeztethető-e. Van e mindenre még idő. Ez fontos. Mivel sajnos sokszor későn hozzák be egy jó helyre, hiszen magával elszámolva a jóindulattal otthon ápolja, szakértelem nélkül. Ennek is van jó oldala, de kára is van. Jó döntés nincs, összetett kérdés ez. Egy darabig ápolja otthon, majd intézményben helyezze el, ha az állapota, helyzete olyan. Azért az érdektelenség is felüti a fejét, illetve a méltánytalan sorsokról is tudnék mesélni. Ehhez kell egy emberi személyiség.

Hű, nem is gondolja elsőre az ember, hogy ilyen megpróbáltató feladatok is vannak ebben a szolgáltatásban. Azt hinné az ember, hogy nyugdíj, lakás és alig eszik valamit. Tehát gazdaságos, gond nélküli ez a szolgáltatás nyújtása.

Az érdeklődés első szintje az, hogy tegnap még járt a Mama, sütött-főzött és nyáron a gyerekekre vigyázott, most meg hirtelen /82/ elesett a lábáról, eltévedt vagy nem szedi a gyógyszereit, zavart az esti telefonok alatt. Magas rangú befolyásos munkakört töltött be, ellátta magát. Ilyenkor vajon mit is kell tenni? A kórház kiadja, de tőlünk a csodát várják, hisz ez a dolgunk… Ilyenkor a személyre szabott ápolás pár kategóriára leszűkül azért. Többen hiszik, várják el vagy a filmekből indulnak ki, hogy innentől gondtalan időskor, színház, wellness, kultúra, stb.

Hát nem. Viszont arról, hogy ő is lesz a másik oldalon, arról az érdeklődési szinten még nem beszélünk. Idővel a gyakorlat mondja majd meg és fogadják el, hogy zavart, de fennjáró elhelyezése ne egy leépült mellé kerüljön. Hát elárulom, ő is lesz hasonló helyzetben, akkor meg jól jönne a fennjáró segítsége. De ezek időszakok, amit lépésenként fogadunk el. 

A nyugdíjat tekintve, sokan alapvetően jogosan gondolják,hogy 40 évig fizette a TB-t, és a nyugdíját elhelyezést nyer. Ez egy magán intézmény, valós szolgáltatásokkal, a kórházban is van elvárt minimum, ott látjuk mit kapunk a TB-ért. Így nekem fix áraim vannak, ami azért tartható, amennyiben a hozzátartozó lojálisan sakkozik. Ne felejtsük el a tisztességes és a tisztességtelen közti határt meghúzni. Sajnos van nálunk hagyott lakó és a gyámügy sem tud mit kezdeni ilyenkor, nyilván gondoskodunk róla a továbbiakban is, de több oldalról kell látni, érezni, és nem mellesleg szolgáltatni is. Emberiséggel és nem csak a nyugdíjért…

Mégis, honnan van ez az erő, szerepvállalás, elhivatottság a szakmához, amit csak most kezdek megérteni. Ez nem egy banki válságból visszamaradt olcsó ingatlan. Felújított épület, a tulajdonos hivatásos, elkötelezett. Hogyan állt össze a csapat, a vezetés és a gondolat?

Kezdjük az elején. Sosem hirdettem, de egy gondolatot megér, hogy látható legyen a  teljes kép megértéséhez. Nekrologjaimban már a Facebookon elárultam a kezdetek kezdetét, amikor hasonló sorsú lakóról írtam a saját történetét és megihletett az én történetem megírására is.

Nagyvilági leányanya szült engem 16 évesen és egy rabkórházban hozott a világra. Intézetbe kerültem, ahonnan örökbe fogadtak, ami nem sikerült jól. Ezt nem kell túl dimenzionálni, mert nekem ez volt a norma. Élek, elláttak. rendben vagyok. 16 évesen megismertem jelen feleségemet és elindultunk a nagybetűs életbe. Albérlet, alkalmazotti lét, olyan munka, ahol biztosítva van az étel, szórakozás. Aztán munkanélküliség, nyáron szezonális munka egy strandon. Elindult a hullámvasút. Majd önkormányzati lakás, kutyák, gyerek, több munkahely. Lényegében éjjel-nappal dolgoztunk. Nyilván volt tisztes meg nem tisztes bevételünk, fusimunka, de ez mindig normális határok között. Nem emberek kihasználásával, nem is munkaadó kárára történtek, mielőtt valaki kiforgatja szavaim lényegét. Volt ami volt, nekem nem kell senki miatt az utca túloldalára mennem. Tisztességesen, emberségesen mindenképp.

Nem hétköznapi sorsot hallunk tőled elég rögös úton mentél, de még nem tudom, hogy az IDŐS OTTHON hogyan került képbe?

Nos, a kreativitás és a vállalkozói kedv azért lejött már gondolom. Egy magánszakorvosi rendelőt nyitottam, mert a saját problémám felnyitotta a szemem ennek szükségletére. Úttörő munkát végeztem a mai magán rendelők részére, viszont azt az elsöprő egót, amit a versenypiac diktált, nem bírtam követni. Annál azért érzékenyebb vagyok. Így a munkám során jött egy lehetőség, hogy egy kihasználatlan épületet bérletem. Első körben pályázati lehetőségeken gondolkodtam,egészség megőrzése, élmény terápiával, prevenció keretében megvalósítási. Tele voltam ötletekkel és egyben akadályokkal is. Egyre több idős jelentkezett a rendelőben,hogy átmeneti szanatórium szerű szolgáltatást nem találnak sehol. Még aktív életet kedvelő időseknek színes programokkal egy időszakos elhelyezés megfogalmazódott, így lett megalapítva az első otthonom, sajátos igényeket kialakítva.

Hol köszön vissza a teljes képben az a bizonyos pár sor, gondolat, amit említettél?

Elvégeztem a szociális ápoló képzést és a pedagógiai asszisztenst is. Végeztem gyermekpszichológiát, annak érdekében, hogy gyerekeket tudjak táboroztatni: “Fogadj örökbe egy Nagyit” címmel jövőre. Ez az, ami nekem nem adatott meg a rabkorházi kezdetek miatt és azt szeretném, ha más gyermekeknek és Nagymamáknak megadasson az s kötődés, amiből engem kihagyott a sors.. Az együtt töltött idő a legértékesebb! Közös programokkal, emberi érzésekkel alátámasztva. 

Közben a gyerekek tehetségét “kibontanám” és teret engednék a megfogalmazódáshoz, saját lehetőségeiknek. Annak érdekében, hogy rá tévedjedjenek a saját útjukra még időben. Kialakuljon egy elhivatottság, jópár szakmát emberi érzésekkel valós mederben kibontani, kiből lesz orvos,ápoló, gondozó, szakács vagy épp idegenvezető. Nekem személy szerint kimaradt egy jó pár év.

Ez jó hosszú szösszenet lett a végére, de csinálja valaki utánam!

Hüha…ez gazdag életút és igen, fiatalon vezetsz egy otthont. Látom sok jövőképed, ötleted van, ami azért nagyon is példás! Köszönöm!

Szió, és légy picit rossz….