Akkor, amikor még van idő választani. Az idősotthon keresése sokkal jobb döntéseket eredményez, ha a család több intézményt meg tud nézni, össze tudja hasonlítani a szolgáltatásokat, az árakat és a későbbi lehetőségeket. Egy váratlan kórházi esemény vagy gyors állapotromlás már jóval szűkebb mozgásteret hagy.
Az idősotthon alapvetően szociális intézmény. A bentlakás része a gondozás, az életvitel segítése és az intézmény működésétől függően számos egészségügyi jellegű feladat is.
Érdemes pontosan megkérdezni, milyen ápolási feladatokat vállal az adott otthon, milyen az orvosi háttér, hogyan történik a gyógyszerelés, és milyen állapotú lakót tud hosszabb távon ellátni.
Kérdezzen rá az orvosi ellátásra, a nővéri jelenlétre, a gyógyszerek kezelésére, a sebellátásra, a gyógytornára, a demenciával élők gondozására és arra, hogyan kezelik a hirtelen állapotváltozást. Fontos kérdés az is, ki és mikor értesíti a családot, illetve milyen esetben hívnak mentőt vagy küldik kórházba a lakót.
Az első látogatáskor az egész intézményt érdemes nézni, nem csak a szobát. Figyelje meg a lakókat, a dolgozók és a lakók közötti kommunikációt, a tisztaságot, a szagokat, az étkezés körülményeit, a közösségi tereket és azt, mennyire természetes az élet az épületben.
Kérdezzen bele a napi működésbe is: mikor kelnek, mikor fekszenek, hogyan történik a fürdetés, van-e választási lehetőség az étkezésben, milyen programok vannak, hogyan látogatható a lakó, és mennyi személyes tárgyat hozhat magával. Egy szép előtér kellemes. A hétköznapok minőségét viszont az mutatja meg, mi történik kedden délelőtt tízkor.
A teljes várható költséget. Kérjen pontos tájékoztatást a havi díjról, az egyszeri díjakról, a gyógyszerek, pelenka, fodrász, gyógytorna, kísérés, szállítás vagy más külön szolgáltatások költségeiről. A szerződésből annak is ki kell derülnie, milyen feltételekkel és milyen gyakorisággal változhatnak a díjak.
Ezt már a beköltözés előtt érdemes tisztázni. Egy ma önállóan közlekedő ember később segítségre szorulhat, kialakulhat demencia, inkontinencia vagy jelentősebb ápolási igény.
Kérdezze meg, hogy az intézmény mely állapotváltozásokat tudja helyben követni, mikor szükséges más típusú ellátás, és hogyan vonják be ezekbe a döntésekbe a családot.
A szükséges iratok és gyógyszerek mellett olyan személyes tárgyakat is, amelyek az új szobát ismerőssé teszik. Fényképek, saját takaró, kedvelt könyvek, kisebb bútor vagy megszokott használati tárgy sokat jelenthet. A cél az, hogy az ember a saját életéből is vigyen magával valamit, ne csak egy bőrönd ruhát.
Ez személyenként nagyon eltérő. Van, aki néhány nap alatt kapcsolatokat épít, másnak hetekre vagy hosszabb időre van szüksége. A megszokást befolyásolja az egészségi állapot, a személyiség, a demencia jelenléte, a családi kapcsolat és az is, hogy az érintett mennyire vett részt a költözésről szóló döntésben.
A látogatások ritmusát elsősorban a lakó igényeihez érdemes igazítani. A rendszeresség biztonságot ad, közben az új kapcsolatok és az intézményi napi rutin kialakulásának is teret kell hagyni. A család és az intézmény együtt hamar érzékeli, milyen látogatási rend segíti leginkább a beilleszkedést.
A bűntudat gyakori része ennek a döntésnek, mert a hozzátartozó egyszerre mérlegeli a szülő vagy családtag kívánságát, biztonságát és a saját lehetőségeit. Érdemes ezért egy konkrét kérdést feltenni: melyik megoldás biztosítja számára most a legtöbb biztonságot, figyelmet és emberi kapcsolatot?
A család szerepe a beköltözéssel átalakul. A napi gondozási feladatok egy részét átveszi az intézmény, a hozzátartozó pedig újra nagyobb teret kaphat arra, hogy elsősorban gyermek, társ, testvér vagy rokon legyen.
Tartson rendszeres kapcsolatot a lakóval és az intézménnyel. Figyelje az általános állapotát, hangulatát, ruházatát, higiéniáját, testsúlyának jelentős változását és azt, hogyan beszél a mindennapjairól. Kérdezzen konkrétan: hogyan eszik, mennyit iszik, hogyan alszik, mennyit mozog, milyen programokon vesz részt, történt-e változás a gyógyszerezésében vagy az egészségi állapotában.
A döntési jog az érintett személy cselekvőképességétől, az adott helyzettől, a képviseleti jogosultságtól és az egészségügyi szabályoktól függ. Már a beköltözéskor érdemes tisztázni, kit értesíthet az intézmény, ki jogosult egészségügyi információt kapni, és ki járhat el akkor, ha a lakó már nem képes önállóan dönteni.
Érdemes előre megismerni az intézmény gyakorlatát: hogyan történik a mentőhívás, kit értesítenek, milyen dokumentációt és gyógyszerelési információt adnak át, illetve hogyan szervezik meg a lakó visszafogadását. Különösen fontos előre tisztázni, hogyan változtat egy hosszabb kórházi kezelés vagy jelentős állapotromlás a további ellátáson.
Öt dolgot érdemes egymás mellé tenni: elhelyezkedés, szakmai ellátás, mindennapi élet, hosszú távú ellátási képesség és teljes költség. A család számára az a jó választás, amelyik ezekből együtt ad vállalható megoldást.
Az idősotthon kiválasztásakor valójában nem egy szobát választunk. Azt választjuk ki, hogyan teljenek egy ember következő éveinek hétköznapjai.
Nem minden idősotthon ugyanazt az élethelyzetet és gondozási igényt tudja megfelelően kezelni. Érdemes előre átbeszélni az intézménnyel a hozzátartozó egészségi és mentális állapotát, önállóságát, gyógyszerszedését, mozgásképességét és esetleges speciális igényeit. A jó választás nem feltétlenül a legszebb vagy a legolcsóbb otthon, hanem az, ahol az adott ember számára hosszú távon is biztonságos és méltó élet biztosítható.
Ez gyakori és érthető reakció, hiszen az otthon elhagyása nagy változás. Érdemes először megérteni, mi áll az ellenállás mögött: a megszokott környezet elvesztésétől való félelem, az önállóság csökkenése vagy akár egy korábbi negatív tapasztalat. A döntésbe lehetőség szerint vonják be az érintettet is, és mutassák meg neki az intézményt még a beköltözés előtt. Sok esetben az is segít, ha nem „elhelyezésként”, hanem egy biztonságosabb, új életszakasz kezdeteként beszélnek róla.
Az idősotthon nem azt jelenti, hogy a lakó mindenben elveszíti az önállóságát. Az önállóan elvégezhető tevékenységeket érdemes továbbra is meghagyni, miközben az intézmény azokban a feladatokban nyújt segítséget, amelyekre a lakónak szüksége van. Már a beköltözés előtt érdemes megkérdezni, milyen döntésekben és napi tevékenységekben maradhat önálló, illetve milyen lehetőségei vannak a saját megszokott életvitelének megőrzésére.
A látogatás rendje intézményenként eltérhet, ezért ezt már a választás előtt érdemes tisztázni. Kérdezzen rá a látogatási időkre, a hétvégi és ünnepi látogatások lehetőségére, valamint arra is, hogy vannak-e olyan helyzetek, amikor a családtagok rugalmasabban látogathatják a lakót. Fontos szempont az is, hogy a család mennyire tud aktívan jelen lenni a hozzátartozója életében.
Az idősotthonba költözéssel a család szerepe nem szűnik meg. A hozzátartozó továbbra is fontos része a lakó életének: látogathatja, segíthet a személyes ügyekben, részt vehet a programokban, kapcsolatot tarthat az intézménnyel, és jelezheti, ha változást tapasztal. A gondozási feladatok egy részének átadása mellett éppen az válhat fontosabbá, hogy a családi kapcsolat megmaradjon.
A beköltözés pontos menete intézményenként eltérhet, ezért érdemes előre tisztázni, milyen dokumentumokra, gyógyszerekre, ruhákra és személyes tárgyakra lesz szükség. Fontos tudni azt is, mikor és hogyan történik a szoba elfoglalása, ki segít az első napokban, valamint kivel lehet kapcsolatot tartani, ha a beköltözést követően kérdés vagy probléma merül fel.
